Évek óta nem tudtam tisztán csak az élményéért könyvet olvasni, sajnos elvesztettem ezen képességemet a szerkesztési és írásoktatási tevékenységeim következményeként. Bármilyen szöveget látok, akaratlanul is azonnal hibákat keresgélek benne és elemezgetni kezdem. Hosszú idő óta először A Társalkodónő volt az első könyv, ami ezt elfeledtette velem, teljes egészében át tudtam adni magam az olvasásnak és kizárólag a történetre figyeltem. Két rövidebb szünetet leszámítva gyakorlatilag egyfolytában olvastam végig – igaz, nem hosszú történet.
Az értékelés írásával azonban bajba kerültem, mert a szemináriumi képzések alatti értékelések teljesen eltérő szempontok alapján történnek, és ez már annyira rutinná vált, hogy nehéz eltérni tőle. Így most sem teszem. Igyekszem azért a szubjektív véleményem megfogalmazni.
Megérkeztek az első olvasói értékelések a Kelepce című krimimről. Kristin M. Furrier és Tarja Kauppinen a Molyon értékelte a regényt, Tovább...
A minap láttam egy videót, amiben egy hölgy az életében tapasztalt angyali segítségről, avagy az isteni jelenlétről beszélt, és ez Tovább...
Kedves Barátom! Ha érdekel, hogy mi történt velem 2022-ben, olvasd el a (talán) nem túl hosszú visszaemlékezésem! Az idei évben Tovább...
Félidős lettem. Csodálatos érzés, régen tapasztaltam hasonlót. Persze nem az áldott állapotra utaltam, közel a hatvanhoz az isteni csoda lenne, Tovább...