Évek óta nem tudtam tisztán csak az élményéért könyvet olvasni, sajnos elvesztettem ezen képességemet a szerkesztési és írásoktatási tevékenységeim következményeként. Bármilyen szöveget látok, akaratlanul is azonnal hibákat keresgélek benne és elemezgetni kezdem. Hosszú idő óta először A Társalkodónő volt az első könyv, ami ezt elfeledtette velem, teljes egészében át tudtam adni magam az olvasásnak és kizárólag a történetre figyeltem. Két rövidebb szünetet leszámítva gyakorlatilag egyfolytában olvastam végig – igaz, nem hosszú történet.

Az értékelés írásával azonban bajba kerültem, mert a szemináriumi képzések alatti értékelések teljesen eltérő szempontok alapján történnek, és ez már annyira rutinná vált, hogy nehéz eltérni tőle. Így most sem teszem. Igyekszem azért a szubjektív véleményem megfogalmazni.

A történet a 19. századi viktoriánus Anglia (Wales) társadalomrajza, azt kiválóan ábrázolja, bizonyos momentumai egyértelműen Jane Austen már etalonnak számító Büszkeség és balítélet című regényének pillanatképeire emlékeztetnek, és ez számomra egyértelműen pozitívum. A háttér, a szereplők viselkedése és egymáshoz való viszonyulása autentikus, a kifejezőeszközök kiválóak. A romantika évszázadában járunk, a történet mégsem sziruposan ömlengős.

A regény címe nem különleges, mégis informatív, előrevetíti a cselekményt, amely pedig jól felépített, lassan kibontakozó, feszültséggel teli. A szerkezete feszes, sallang nélküli, nincsenek benne üresjáratok. Az E/1 nézőpontú lineáris történetvezetés először meglepett, de a végére már el sem tudtam képzelni a történetet más nézőpontban, ugyanis a tökéletes olvasásélmény eléréséhez az olvasónak szükségszerűen közel kell lennie a főszereplőhöz, hogy közvetlenül átélje az ő érzéseit és megismerje a gondolatait, és ezt E/1-ben lehet a legjobban elérni. Ráadásul ez a nézőpont a látszat ellenére nem könnyű, bár egészen kezdő írók is szívesen alkalmazzák. A szerző megtalálta a történethez megfelelő nézőpontot, és – mindenképpen a javára szóljon – nem a mostanában oly divatos, de élvezhetetlen POV-ot alkalmazta.

A karakterábrázolás figyelemreméltó, legfőképpen a három leánytestvér, Emma, Anne, Louise és Agnes Evans jellemzése. Emma gondolatai és érzései átélhetők, a szerző épp csak annyit adagol belőlük, amennyiből megismerhető a szereplő, de nem válik unalmassá és érdektelenné. A szerző nem próbálja „eladhatóvá” és „szerethetővé” alakítani Emmát, a főhősét, olyannak ábrázolja, amilyen, pozitív és negatív tulajdonságaival együtt, sőt ezeket ki is domborítja. Emma mégis gyorsan megszerethető a maga esendőségében és társadalmi helyzetéből adódó (lecsúszott, elszegényedett nemesi família) folyamatos kudarcérzésével és kisebbrendűségi érzésével.

A történetben több konfliktus is kibontakozik – Emma és Agnes között, Emma és a családja között, Emma és Earl Williams között –, amik Emma jellemfejlődését, vagy inkább változását alakítják, míg a végén eljutunk a mindent megváltoztató legfőbb konfliktushoz.

A Társalkodónő szép-szomorú regény, szép szavakkal megírt erkölcsös történet. A szöveg minősége a szerkesztőt is dicséri. Mindössze két apró hibát találtam (azért csak ott motoszkált a korrektor kisördöge), de ezek elhanyagolhatók.

Kristin M. Furrier-től még nem olvastam eddig, de nagyon úgy fest, hogy a jövőben még sokat fogok. Köszönöm, hogy olvashattam a könyvet, igazán kellemes élmény volt.