A Ragyogás Városa

Althira, az agyfürkész leány és társa, a barbár Theor Den egy szélhámos papnő nyomában érkezik Khittarába, hogy visszaszerezze azt a mágikus szelencét, amely Althira anyjának lelkét rejti. A nyomok a Mekhkari hercegség irányába mutatnak, ám egy váratlan esemény arra készteti az üldözőket, hogy a keleti part legforgalmasabb kikötőjébe, Maslaamba, a Ragyogás Városába tartsanak. Veszedelmek és rejtélyek nehezítik útjukat, és hamarosan kiderül, hogy sokkal hatalmasabb események részeseivé váltak, mint azt valaha is sejtették…

Ki az a gazdag és csodaszép nő, aki kislányával együtt a leghírhedtebb nomád törzsfő elől menekül, és akinek a tudatába még az agyfürkész sem képes bepillantani? Miért törnek át a sivatagon épp Maslaam felé Khittara legkegyetlenebb nomádjai, a Sárga Leopárdok? Miféle sötét titkokat rejt a kislány elméje, és kik azok a rejtélyes vérivók, akik különös szertartásra készülnek?

A Khittarai történetek második része.

A történetek önmagukban is érthetőek, de az ajánlott olvasási sorrend a következő:

Az arany párduc – A Ragyogás Városa – Viharvadászok

A regény nyomtatott formátumban a Cherubion Kiadó gondozásában jelent meg 2007-ben. E-könyves formátumban megvásárolható a Trivium Webshopban.

Részlet a regényből
Arra ébredtem, hogy Domenika „beszél” hozzám. Kinyitottam a szemem, és figyelni kezdtem. Nem kintről jött a hang. Lehet, hogy csak álmodtam, mivel állandóan a lány körüli rejtély járt a fejemben?
Újabb szavak…
Felkönyököltem. A hadzs nyelvet nem beszéltem, de egyik-másik nyelvjárását elég jól értettem. Ezek a szavak azonban egyikhez sem voltak hasonlatosak, mégis ismerősnek tűntek.
Újabbak…
Most már feltérdeltem. Egyáltalán nem tetszett ez nekem.
Kicsit lazítottam elmém védelmén, kíváncsi lettem, mi történik. Domenika felől abban a pillanatban megindult a gondolatok, képek átáramlása, mely először kibogozhatatlan összevisszaságnak hatott, de a lassításra tett erőfeszítéseim végül hatásosnak bizonyultak: megértettem, mit akar közölni velem a lány.
Az egyik teve mellett állt, és halk szavakkal próbálta lecsendesíteni a még fekvő, nyugtalan állatot. A horkanások fokozatosan elhalkultak, sűrű csend vett körül minket.
Ekkor Collum kezére esett a pillantásom és legnagyobb meglepetésemre megláttam egy íjat, mely a bütykös antilop szarvából készült. Remek darab volt.
– Maga is hallja? – kérdezte tőlem anélkül, hogy hátra fordult volna.
– Igen – feleltem, és megpróbáltam keresztüllátni a sötétségen, de csak a körülöttünk magasodó dűnék tövéig jutottam. A tűz alig pislákolt, odafent a hold vékony aranyfonala sem sok fényt adott, csak kevés, halovány derengés érkezett kelet felől: még nem hajnalodott, de már véget ért az éjszaka.
– Közelednek… – suttogta az öreg.
– A jhadisok nem érhettek utol – tűnődtem. – Képtelenség. – Kérdőn néztem Collumra, de nem válaszolt. Mögöttem fellibbent az egyik sátorlap, és Domenika bújt ki alóla, majd hamarosan Marva is. Folytatás…
Pontszám
Kattints a post értékeléséhez!
[Összesen: 0 Átlag: 0]