A milliárdos örökösnőMiranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor. A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére.
 
A regény e-könyves formátumban megvásárolható az eKönyv Magyarország, diBook, Bookline, Libri, Álomgyár, Book24, Apple, iBooks, Google Play, Kobo, Publishdrive, Trivium Webshop oldalakon kapható.

RÉSZLET A REGÉNYBŐL

Odakint a telihold a fák fölé emelkedett, a falióra pedig fél tizenkettőt mutatott, amikor ledobta a ruháit, majd a szekrényéből előkereste a régi, fekete bőrnadrágját, a fekete garbóját, a fekete dzsekijét, és felöltözött. Felcsatolta a derékszíját, a derekához hátra beletűzte a Hildától kapott Sig Sauert, a dzseki egyik zsebébe betette a póttárat, a másikba az elemlámpát, a belső zsebébe a mobiltelefont, végül a fejére húzott egy fekete kötött sapkát, a kezére pedig egy fekete bőrkesztyűt. A bakancsát a kezébe fogva egy percig fülelt az ajtónál, de mivel semmilyen neszt nem hallatszott odakintről, óvatosan lenyomta a kilincset, és kikukkantott. A folyosón egy lélek sem járt, csak a falak tövében elhelyezett kék éjszakai irányfények vibráltak szemfájdítóan. Halkan becsukta maga mögött az ajtót, és puha léptekkel elindult a folyosón. A zoknis lába semmilyen zajt nem csapott, a vastag szőnyeg minden neszt elnyelt. A lépcső tetején megállt, és ismét hallgatózott kicsit. Odalent a szalonban sötét volt, a konyhában is csak az éjszakai fény világított halványan, de ahhoz elég fényt adott, hogy látni lehessen a tárgyak körvonalait.
Még jól emlékezett, hogy melyik lépcsőfokra nem szabad lépnie, mert hangosan nyikorog, és melyik korlátdíszt nem szabad megérintenie, mert leesik. Arra is emlékezett, hogy a bejárati ajtót éjszakára mindig bezárják, a konyhai vészkijárat csak belülről nyitható, kívülről nem, de csak ritkán használják. Amikor tinédzser korában nyaranta a fogadóban dolgozott és lakott, sokszor kiszökött éjszaka, hogy bulizhasson a barátaival, és tizenöt év ide vagy oda, nagyon úgy fest, hogy azóta itt semmi sem változott.
A vészkijárat simán kinyílt, még csak nem is nyikorgott. Mielőtt azonban Miranda becsukta volna, a zsebéből elővett egy papír zsebkendőt, galacsinná gyűrte, és betömködte a zárólemez nyílásába, hogy a zár nyelve ne tudjon belekattanni, és bár az ajtó így látszólag becsukódik, kívülről is ki lehet nyitni.

Folytatás…