Félidős lettem. Csodálatos érzés, régen tapasztaltam hasonlót. Persze nem az áldott állapotra utaltam, közel a hatvanhoz az isteni csoda lenne, hanem a hathetes rehabilitációm félidejére. Három héttel ezelőtt – a covid miatt az eredeti időponthoz képest csaknem egy hónapos csúszással – végre kés alá kerültem, az elhasználódott, elkopott csípőízületem csinos kis titán protézist kapott.
Az elmúlt hónapok, évek egyre erősödő, folyamatos fájdalma nagyon megviselt, gyakorlatilag az összes tevékenységemben korlátozott, és túlontúl sötét jövőt festett elém. Az utolsó hetekben, napokban szinte már járni sem tudtam, és így az édesanyámat is csak nagy erőfeszítések árán tudtam ellátni.
A műtét
A műtéttől nem féltem, új tapasztalatszerzésként éltem meg annál is inkább, mert nem altatásban végezték, hanem gerincérzéstelenítésben. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy ébren végig fogom hallgatni a teljes műtétet. De nem így történt, mert kaptam egy kis bódítót (jó cucc volt, itthonra is kéne ilyen), ezért nyilván nem voltam végig ébren. Más kérdés, hogy azért mégis hallottam egy s mást (elszívó, fúró, fűrész és társai hangjait), mindez azonban nem volt rémisztő.
Köszönet
Ezúton is szeretném megköszönni a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ ortopédiai osztályának a sok segítséget, odafigyelést, bátorítást!
Hálás vagyok Dr. Batyalik István főorvos úrnak a reményért, amit a műtéttel adott, köszönöm a nővéreknek – különösen Éva nővérnek – a sok segítséget, törődést, minden dolgozónak a beteghordóktól kezdve, a műtősökön, aneszteziológusokon át a többi orvosig a fáradhatatlan, áldozatos, kitartó munkát! A kórházban igazi „nagyüzem” volt, nyolc műtőben reggeltől késő délutánik zajlottak a műtétek, és bár a közreműködőkön látszott a fáradtság, a hajszoltság, mindenki elképesztően kedves és figyelmes volt mindvégig, egyetlen rossz szót nem hallottam.
Köszönöm a lányaimnak is, hogy mellettem álltak/állnak, nélkülük nem sikerült volna!
Köszönöm, nagyon hálás vagyok mindenért!
Hamarosan megjelenik az új regényem, és ez különösen nagy öröm számomra, mert tíz év óta először írtam önállóan megjelenő regényt.
Baluka Krisztina
Kedves Eve!
Kitartást, gyors gyógyulást és mielőbbi teljes felépülést kívánok neked! Legyen sok örömöd az új könyvedben és a biciklizésben egyaránt 🙂 !
Üdvözlettel: Baluka Kriszti
Czinkos Éva
Köszönöm, Krisztina! 🙂