Regények, novellák, írástechnika, fantasy, sci-fi, krimi

Félidősen – Régóta várt tavasz

TavaszFélidős lettem. Csodálatos érzés, régen tapasztaltam hasonlót. Persze nem az áldott állapotra utaltam, közel a hatvanhoz az isteni csoda lenne, hanem a hathetes rehabilitációm félidejére. Három héttel ezelőtt – a covid miatt az eredeti időponthoz képest csaknem egy hónapos csúszással – végre kés alá kerültem, az elhasználódott, elkopott csípőízületem csinos kis titán protézist kapott.

Az elmúlt hónapok, évek egyre erősödő, folyamatos fájdalma nagyon megviselt, gyakorlatilag az összes tevékenységemben korlátozott, és túlontúl sötét jövőt festett elém. Az utolsó hetekben, napokban szinte már járni sem tudtam, és így az édesanyámat is csak nagy erőfeszítések árán tudtam ellátni. 

A műtét

A műtéttől nem féltem, új tapasztalatszerzésként éltem meg annál is inkább, mert nem altatásban végezték, hanem gerincérzéstelenítésben. Ez felvetette annak lehetőségét, hogy ébren végig fogom hallgatni a teljes műtétet. De nem így történt, mert kaptam egy kis bódítót (jó cucc volt, itthonra is kéne ilyen), ezért nyilván nem voltam végig ébren. Más kérdés, hogy azért mégis hallottam egy s mást (elszívó, fúró, fűrész és társai hangjait), mindez azonban nem volt rémisztő.

A műtét utáni tizenkét óra volt a legnehezebb, mert a hátamon kellett feküdnöm, nem emelhettem fel a fejem, nem ehettem, nem ihattam, és mindezt nehezen viseltem. De eltelt az idő, és amikor végre oldalra fordulhattam, az maga volt a Kánaán.
Úgy indultam neki a műtétnek, hogy lesz két szar napom, de túl fogom élni. Ez majdnem így is történt. Három szar napom volt, de utána tényleg egyre jobb lett, és most, a harmadik héthez közeledve kezdem visszakapni régi valómat, testileg és lelkileg is kezdem összeszedegetni széthullott darabjaimat. A régi fájdalom elmúlt, az új pedig minden nappal csökken, és nem a kétségbeesést jelenti, hanem a gyógyulást.
Hat hétig nem terhelhetem a lábam, mankózok és járókeretezek, és sok szabályt be kell tartanom (nem ülhetek mélye, nem hajolhatok, nem keresztezhetem a lábam stb.), de három hónapig is van még néhány korlátozás, végzem a gyógytornászok által begyakoroltatott tornát, és lassan kezdem elhinni, hogy ismét úgy tudok majd járni, mint régen. Csodás érzés! Nyár derekára talán már bicajozhatok is, de ősszel mindenképpen tenni akarok egy-egy rövid sétát valahol a Dolinában.

Köszönet

Ezúton is szeretném megköszönni a Magyar Honvédség Egészségügyi Központ ortopédiai osztályának a sok segítséget, odafigyelést, bátorítást!

Hálás vagyok Dr. Batyalik István főorvos úrnak a reményért, amit a műtéttel adott, köszönöm a nővéreknek – különösen Éva nővérnek – a sok segítséget, törődést, minden dolgozónak a beteghordóktól kezdve, a műtősökön, aneszteziológusokon át a többi orvosig a fáradhatatlan, áldozatos, kitartó munkát! A kórházban igazi „nagyüzem” volt, nyolc műtőben reggeltől késő délutánik zajlottak a műtétek, és bár a közreműködőkön látszott a fáradtság, a hajszoltság, mindenki elképesztően kedves és figyelmes volt mindvégig, egyetlen rossz szót nem hallottam.

Köszönöm a lányaimnak is, hogy mellettem álltak/állnak, nélkülük nem sikerült volna!

Köszönöm, nagyon hálás vagyok mindenért!

 

Hamarosan megjelenik az új regényem, és ez különösen nagy öröm számomra, mert tíz év óta először írtam önállóan megjelenő regényt.

 

Félidős lettem

Megjelent a Kelepce
Megjelent a Kelepce

Megjelent a Kelepce című krimi regényem e-könyves formátumban. A regény kapható a diBook, eKönyv Magyarország, Bookline, Libri, Álomgyár, Book24, Apple, Tovább...

Megérkezett az első olvasói értékelés a Lienről
Megérkezett az első olvasói értékelés a Lienről

Megérkezett az első olvasói értékelés a Lienről. Köszönöm szépen Kristin M. Furrier-nek, hogy elolvasta és értékelte a regényemet! A Molyon Tovább...

Előkészületben a Lien
Előkészületben a Lien

A mai napon kitettem az utolsó pontot a LIEN című military science fiction regényem végére. Jobban mondva nem pontot, hanem Tovább...

A Társalkodónő – A klasszikus stílus
A Társalkodónő – A klasszikus stílus

Évek óta nem tudtam tisztán csak az élményéért könyvet olvasni, sajnos elvesztettem ezen képességemet a szerkesztési és írásoktatási tevékenységeim következményeként. Tovább...

Előző

Előkészületben a Kelepce című krimi

Következő

Megjelent a Kelepce

  1. Baluka Krisztina

    Kedves Eve!

    Kitartást, gyors gyógyulást és mielőbbi teljes felépülést kívánok neked! Legyen sok örömöd az új könyvedben és a biciklizésben egyaránt 🙂 !

    Üdvözlettel: Baluka Kriszti

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén