Félidős lettem. Csodálatos érzés, régen tapasztaltam hasonlót. Persze nem az áldott állapotra utaltam, közel a hatvanhoz az isteni csoda lenne, hanem a hathetes rehabilitációm félidejére. Három héttel ezelőtt – a covid miatt az eredeti időponthoz képest csaknem egy hónapos csúszással – végre kés alá kerültem, az elhasználódott, elkopott csípőízületem csinos kis titán protézist kapott.
Az elmúlt hónapok, évek egyre erősödő, folyamatos fájdalma nagyon megviselt, gyakorlatilag az összes tevékenységemben korlátozott, és túlontúl sötét jövőt festett elém. Az utolsó hetekben, napokban szinte már járni sem tudtam, és így az édesanyámat is csak nagy erőfeszítések árán tudtam ellátni.