Eve Rigel – Siker vagy boldogság... (Vélemény)

Siker vagy boldogság…

0
(0)
Siker vagy boldogság.
…avagy mi is a baj a középszerűséggel?
.
Minden ember a lelke mélyén – akár bevallja, akár nem –, sikerre és elismerésre vágyik, és arra, hogy kedveljék a többiek. Vannak, akik bármit megtesznek azért, hogy kitűnjenek a tömegből, „valakik” legyenek, az embertársaik tiszteljék őket, és felnézzenek rájuk. Ám azzal nem számolnak, hogy a siker kéz a kézben együtt jár az irigységgel, a kirekesztettséggel, a gyűlölettel és a magánnyal. Aki pedig nem tudja kezelni a sikert, vagy nem készült fel rá kellőképpen, menthetetlenül elbukik.
Ha eldöntötted, hogy író akarsz lenni, és ezért hajlandó vagy áldozatokat hozni, feláldozni pár dolgot a siker oltárán, jó esélyed van a sikerre, előbb vagy utóbb elérheted, de tudd, mindennek meg kell fizetni az árát. Mielőtt belekezdesz életed nagy kalandjába, kérdezd meg magadtól, hogy valóban akarod-e. Tényleg az a legnagyobb vágyad, hogy sikeres és népszerű író légy?
.

Játszunk kicsit!

.
Tegyük fel, égi segítséget kapsz céljaid eléréséhez, három lehetőség közül bármelyik kettőt választhatod, de a harmadikat semmiképp sem kaphatod meg.
.

NYUGALOMSIKERPÉNZ

.
Ha a nyugalmat (békesség, boldogság) és a sikert (elismerés, tisztelet) választod, nem kaphatsz pénzt, nem leszel gazdag.
.
Ha a nyugalmat és a pénzt választod, nem lehetsz sikeres, a kutya sem fog ismerni, és elismerni.
.
Ha a sikert és a pénzt választod, sosem lesz nyugalmad, ezernyi irigyed támad, és ott tesznek keresztbe neked, ahol csak tudnak.
.

Melyiket választanád?

.
Együtt járhat-e a siker a boldogsággal, a kiegyensúlyozott életre törekvéssel?
Lehet-e valódi életcél a siker?
Miért nem elégszenek meg az emberek a középszerűséggel, miért nem elég csak „átlagosat” írni, átlagosnak lenni, belesimulni a tömegbe? Hiszen akkor a csapat tagjai lehetnének, kedvelnék őket, mert egy fikarcnyival sem lennének többek a legtöbbnél.
.
Amikor írói pályám elején jártam, és még alig ismertem néhány embert az írók, kiadók közegéből, azt gondoltam, ha elég kitartó vagyok, tanulok, fejlesztem magam, jó kapcsolatot ápolok a többiekkel, nagy eséllyel válhat belőlem sikeres író. Ezért aztán ezerféle feladatot elvállaltam, időm legnagyobb részét a gép előtt töltve igyekeztem „meghálálni”, hogy írhattam, hogy az írásaim megjelentek, szinte bocsánatot kértem a többiektől azért, mert amit írtam, többnyire sikeres lett. Ezt kitűnően jelezte a kedvező visszajelzések mellett az irigyeim számának növekedése is.
Emlékszem az első kisregényemre. Amikor a főszerkesztő egy összejövetel alkalmával bejelentette a többieknek a megjelenést, és hogy a művem címadó lesz a kötetben, egyetlen másodperc alatt megfagyott körülöttem a levegő. Tapintható volt az ellenszenv, az irigység és a döbbenet, amiért a „kezdő firkász” nem járja be a kötelező lépcsőfokokat, hanem azonnal az élre vág. Onnantól tehettem bármit, nem fogadott be a csapat. Azon a napon ért véget az írói karrierem, amelyiken elkezdődnie kellett volna. Csak akkor még nem tudtam.
Elhiheted nekem, kedves Író Barátom, hogy bár a kezdetekkor azt gondoltam, írásaimmal meg fogom váltani a világot, tíz év elteltével rá kellett döbbennem, hogy az írástól nem lettem sem gazdagabb, sem boldogabb, a nyugalmam pedig úgy fújta el a kényszer tornádója, mintha sosem lett volna. Célpont lettem az összes létező közeg számára, míg végül a barátok is hátba döftek.
Azonban abban a pillanatban, amikor hosszas vívódás után eldöntöttem, hogy nem frusztrálom magam többé az írással, nem engedek a kényszernek, a határidőknek, a kritikusoknak, a saját egómnak, megérkezett a lelki nyugalom.
Ma már azt csinálom, amit akarok. Nem fecsérlek időt azokra, akik nem kedvelnek, nem akarok mindenáron megfelelni nekik, és nem is fogok megváltozni. Aki igénybe veszi a segítségem, azzal szívesen foglalkozom, aki hátat fordít nekem, menjen Isten hírével.
.
Szerencsés ember vagy, kedves Író Barátom, ha nincsenek túlzott ambícióid, ha két lábban állsz a földön, ha az írás még örömöt okoz, ha fel tudod érni ésszel, hogy ebben a században annyi az esélyed az íróvá válásra és a sikerre, mint éti csigának a hatsávos autópályán.
De ha kellőképpen laza vagy túlzott remények és elvárások nélkül, még bármi történhet…
.
Ne feledd, a három közül csak kettőt választhatsz!
Én már választottam.
.
.

Hogy tetszett a bejegyzés?

Kattints valamelyik csillagra az értékeléshez!

Az értékelések átlaga 0 / 5. Értékelések száma: 0

Legyél te az első, aki értékeli a bejegyzést!

Ha hasznosnak találtad ezt a bejegyzést...

Kövess a közösségi oldalaimon is!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük