Portfolio Archívált – Eve Rigel

Archívum: Portfolio

  • Sinive a harc örököse

    A gyerekek körben a falak mellett ücsörögtek. A legtöbbjük már tízes éveit taposta, de volt köztük olyan aprócska is, aki még beszélni sem tudott. Áhítatos figyelemmel hallgatták szavaimat, lesték mozdulataimat. A terem estéről estére megtelt, és én nagyon örültem, hogy ilyen sokaknak átadhatom tudományomat. A bemutató a vége felé közeledett. Már csak a szokásos gyakorlatok […]

  • Végtelen pillanat

    . A vonat lassan haladt, a lehúzott ablakokon alig áramlott be levegő, a kocsi belseje olyan volt, mint egy kazán. Az utasok a reggeli hőségtől aléltan újságot, könyvet olvastak, de a többség aludt. Krisztina egy nedves kendővel megtörölte arcát, és kibámult az ablakon. Fogalma sem volt, merre jár a vonat, alig érzékelte a szeme előtt […]

  • A harmadik levél

    . . Legalább két órája jártuk a várost a rekkenő hőségben, piszkosul elfáradtunk. Már végigmentünk egész Pesten, és azon törtük a fejünket, hogy át kéne ruccannunk Budára is. Klári egyfolytában zsörtölődött. Fejébe vette, hogy orgonalila kosztümjéhez ugyanolyan színű kesztyűt fog viselni az esküvőjén. És ha ő valamit a fejébe vett, attól hat lóval sem lehetett […]

  • Kezdet és vég

    . Talán egy évezred is eltelt azóta, hogy elindult az úton. Mialatt bejárta az Univerzumot, csillagtűz hevítette szívét, óceánok smaragd vize simogatta lelkét. Harcolt élőkkel és holtakkal, szárnyak nélkül repült, gyorsabban, mint a szél. Úgy érezte, megtalálta a Kulcsot, mely az Örökkévalóság ajtaját nyitja. Azt gondolta, már mindent ismer, de úgy suhant el mellette a […]

  • A colewardi piteárus

    . Különös, áporodott szél fújt azon a reggelen, amikor Coleward girbegörbe, macskaköves utcáin felbukkant a piteárus. Az északi városkapun át érkezett, nyakában lószőr madzagon gyalult deszkából ácsolt ládikát tartott tele illatos, aranybarnára sült, ropogós pitével. Emeralda asszonyság, a kocsmáros Archibald Greedy terebélyes hitvese épp szokásos piperéjét végezte az emeleti hálószobájában, amikor az ablakon át véletlenül […]

  • Hurrikán

    Hurrikán 0 (0)

    . Louise már fél órája maga mögött hagyta a várost, és egyre fokozódó izgalommal gondolt arra, hogy valószínűleg ő az utolsó, aki talán még ép bőrrel elmenekülhet a hurrikán elől. A hurrikán azonban minden előrejelzésnél gyorsabban közeledett, ezért úgy döntött, a következő leágazásnál észak-nyugat felé letér az autópályáról. Araszolva haladt, és megpróbálta megőrizni a nyugalmát, […]

  • Út a halhatatlanság felé

    . A következő hullám, amely átcsapott felette, ledöntötte a lábáról. Ha nem lett volna dereka köré csavarva a vastag kötél, már régen valahol a zavaros hullámok között hánykolódna tehetetlenül. Miközben az óceán egyre vadabbul dobálta gyilkos tajtékjain a cseppnyi hajót, Oneda Nei Neida roppant büszke volt önnön temérdek eszére, az előrelátására, ami életben tartotta ebben […]

  • A szürke selyemsál

    . Alighanem ez volt az a pillanat, amikor Carol rájött, hogy ostobaságot követett el. Az út tűhegyes kanyarulatai és a sötét massza, ami körülvette, próbára tették figyelmét és ügyességét. Fogalma sem volt arról, hogy merre jár, vissza kellett vennie a sebességből, hogy ne sodródjon ki, és ez mentette meg az életét. Durrdefekt. Az alatt a […]

  • A Hold Könnye

    Percek óta figyelem a szemben térdeplő embert, ahogy a földre terített, szakadozott térkép fölé hajol. Nem látok a fejébe, így csak sejtem, hogy miben mesterkedik, és ez rettegéssel tölt el.

    Hideg van, mégis izzadok. A homlokomról szemembe csorgó izzadtság félig megvakít, nyelőcsövem ég a folyamatosan visszanyelt hányadéktól. Kezeimet szorosan egymásba kulcsolom, hogy elrejtsem a reszketést.