Előkészületben a LIEN című sci-fi

Amikor Narval Avery belépett a szobába, először az agarfa olaj fanyar illatát érezte meg, csak utána vette észre a sarokban, a ládák mögött lapuló, sötét köpenybe burkolózott alakot. A kétféle észlelés között csupán egy másodperc telt el, Narval Avery agyán mégis ezer gondolat és emlék száguldott át e rövid idő alatt, csak az nem, amelyik jelezhette volna neki, hogy legyen nagyon óvatos, mert élete a következő másodpertől kezdve végérvényesen megváltozik. Attól a pillanattól fogva, hogy hajnalban kinyitotta a szemét, és elhagyta a romos bérház egyetlen épen maradt első emeleti szobáját, egészen addig, amíg késő délután visszatért, ugyanúgy telt az idő, ahogy hetek óta mindig. Keresztül-kasul bejárta a várost élelemért és tiszta vízért, ami egyre veszélyesebb feladat volt, mert minden nap egyre több proxin zsoldos portyázott a kiégett, üszkös utcákon zsákmányra vadászva, és ha ráakadtak egy-egy ott tévelygő városlakóra, elhurcolták, hogy eladhassák a zamidai rabszolgapiacon. Ám abban az egy másodpercben, amikor Narval Avery a szobába belépve megérezte az illatot, majd meglátta a sarokban lapuló idegent, még nem tudhatta, hogy a sorsa teljesen új irányt vesz. És amit akkor még végképp nem tudhatott, hogy nem csak az ő sorsa vesz teljesen új irányt, hanem az egész bolygóé is.

Narval Avery magas férfi volt, erős csontozatú, feszes izomzatú, könnyed járású szimmetrikus arccal, magas, széles homlokkal, fekete hajjal, kissé görbült orral. A szeme a fény hatására változtatta színét a hollófeketétől a galambszürkéig. Mozdulatai kimértek voltak, tekintete nyugodt és fürkésző. A zsákot, amit eddig a hátára vetve cipelt, az asztalra dobta, behajtotta az ablaktáblákat, becsukta és be is reteszelte a vastag ajtót, és meggyújtotta az utolsó szál gyertyát, amit az asztalfiókban talált. Folytatás…