Regények, novellák, írástechnika, fantasy, sci-fi, krimi

Kategória: Vélemény

Magányos lovas a naplementében

Magányos lovas a naplementében

…avagy hogyan szocializálódik az író

Mondják, a jó író már megette a kenyere javát, sokat megélt, sokat tapasztalt ember mély, filozofikus gondolkodással, lényegre törő világszemlélettel.

Úgy hiszik, legtöbbször depresszióra, mélabúra hajlamos. Naphosszat egy sötét kávéház eldugott sarkában ücsörög, gyűrött, kávéfoltos papírlapok között, szájában füstölgő cigarettával elnyűtt garbóban és világmegváltó vitában antagonista írótársával. Nem tudják, hogy századunk elején az író mint önkifejező és önmegvalósító emberi lény, immáron teljesen más jellemzést igényel. Az okostelcsik, tabletek és ipadek korában már nem követelmény a magas(abb) életkor, sem a tapasztalat. Talán még a filozofikus gondolkodás és a lényegre törő életszemlélet sem. A depresszió maradhat, bár már emónak hívják, a vitához semmiképp sincs szükség sötét kávéházra és cigarettafüstre. Megteszi a sötét szobában villódzó monitor, egy blog, pár közösségi profil, és nem árthat időnként csak úgy lazításképpen egy-két szippantás a Mari hónaljából. Gondolom én.

Amikor a hal fára mászik

Brian: Figyeljetek, kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell! Tömeg: Beszélj! Halljuk mind a kettőt! Brian: Nos... Mindnyájan tévedtek! Nem kell Tovább...

Az íróvá válásról
Az íróvá válásról

A ritka kivételtől eltekintve a kezdő írók azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek, és pillanatok Tovább...

A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke
A kritika mint a gúny eszköze

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről Valamikor régen... Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor Tovább...

Az íróvá válásról

Az íróvá válásról

A ritka kivételtől eltekintve a kezdő írók azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek, és pillanatok alatt híres és nagy jelentőséggel bíró író lesz belőlük. Hatalmas rajongótábort és hatalmas vagyont gyűjtenek, noha tudjuk jól, a kettő egyáltalán nem függ össze, nem is következik egyik a másikból.

Amikor a hal fára mászik

Brian: Figyeljetek, kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell! Tömeg: Beszélj! Halljuk mind a kettőt! Brian: Nos... Mindnyájan tévedtek! Nem kell Tovább...

A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke
A kritika mint a gúny eszköze

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről Valamikor régen... Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor Tovább...

Magányos lovas a naplementében
Magányos lovas a naplementében

…avagy hogyan szocializálódik az író Mondják, a jó író már megette a kenyere javát, sokat megélt, sokat tapasztalt ember mély, Tovább...

Amikor a hal fára mászik

Brian: Figyeljetek, kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell!
Tömeg: Beszélj! Halljuk mind a kettőt!
Brian: Nos… Mindnyájan tévedtek! Nem kell követnetek engem! Nektek nem kell követni senkit sem! Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!!!
Tömeg: Igen. Mi mind egyéniségek vagyunk!
Brian: Ti mind különbözőek vagytok!
Tömeg: Igen, mi mind különbözőek vagyunk!
Valaki a tömegből: Én nem!*
Magányos lovas a naplementében
Magányos lovas a naplementében

…avagy hogyan szocializálódik az író Mondják, a jó író már megette a kenyere javát, sokat megélt, sokat tapasztalt ember mély, Tovább...

A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke
A kritika mint a gúny eszköze

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről Valamikor régen... Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor Tovább...

Az íróvá válásról
Az íróvá válásról

A ritka kivételtől eltekintve a kezdő írók azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek, és pillanatok Tovább...

A kritika mint a gúny eszköze

A kritika mint a gúny eszköze, avagy mennyit ér az író lelke

Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről
Valamikor régen…
Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor még én is hittem a csodákban és a mesékben. A világ egy stabil, biztonságos hely, és az idő előrehaladtával egyre jobb lesz. A nyári szünidő hosszú volt, az eső langyos, a cseresznye ropogós, és az alma kilójáért is csak pár forintot fizettünk a piacon. Mi, gyerekek naphosszat kint lődörögtünk az utcán, ahol többnyire biciklik és lovaskocsik jártak. Elvétve egy-egy Trabant vagy Zsiguli is, és a réten, ahol ha belement a talpunkba a királydinnye, kihúztuk, lemostuk a sebet a Gerje vizével, és mentünk tovább. „Szomszédoltunk”, szerepjátékokat játszottunk (Orion űrhajó, Alfa holdbázis, Belfegor), és este fél tízkor (még világosban) a szüleink hívására bementünk vacsorázni.
Az íróvá válásról
Az íróvá válásról

A ritka kivételtől eltekintve a kezdő írók azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek, és pillanatok Tovább...

Magányos lovas a naplementében
Magányos lovas a naplementében

…avagy hogyan szocializálódik az író Mondják, a jó író már megette a kenyere javát, sokat megélt, sokat tapasztalt ember mély, Tovább...

Amikor a hal fára mászik

Brian: Figyeljetek, kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell! Tömeg: Beszélj! Halljuk mind a kettőt! Brian: Nos... Mindnyájan tévedtek! Nem kell Tovább...

Köszönjük WordPress & A sablon szerzője: Anders Norén