• AZ ÍRÓVÁ VÁLÁSRÓL

    A ritka kivételtől eltekintve a kezdő írók azt gondolják, egyedülálló tehetséggel bírnak, ők lesznek azok, akiket váratlanul felfedeznek, és pillanatok alatt híres és nagy jelentőséggel bíró író lesz belőlük. Hatalmas rajongótábort és hatalmas vagyont gyűjtenek, noha tudjuk jól, a kettő egyáltalán nem függ össze, nem is következik egyik a másikból.

  • „AZ ÉLET SZÉP… TENÉKED MAGYARÁZZAM?”

    Induljunk ki abból, hogy nem vagy abszolút kezdő, tehát szörfölgettél már annyit a világhálón, hogy legyen némi fogalmad az írásról. Találhattál számtalan oldalt, ahol tanácsokat osztogatnak, beépülhettél írói közösségekbe, esetleg indulhattál pályázatokon, és magadba szívhattál annyi tudást, amivel talán a William Patersonon oktathatnál kreatív írást. Tehát minden fontos tudás a…

  • AMIKOR ELFOGY A LELKESEDÉS

    Szeretnék valami nagyot alkotni, amivel a gondolataimat kifejezhetem, és átadhatom másoknak, hátha átérezhetik, amit én. Szeretném, ha ők is örülni tudnának azoknak a gyönyörű képeknek, amiket én látok, és velem együtt örülnének a főhősöm zsenijének és ellenállhatatlan bájának. Felnéznének rá, izgulnának érte, amikor veszélyben van, és titokban arról ábrándoznának, hogy…

  • AMIKOR A HAL FÁRA MÁSZIK

    Brian: Figyeljetek, kérlek! Kérlek! Egy-két dolgot tisztáznunk kell! Tömeg: Beszélj! Halljuk mind a kettőt! Brian: Nos… Mindnyájan tévedtek! Nem kell követnetek engem! Nektek nem kell követni senkit sem! Nektek önállóan kell gondolkoznotok! Ti mind egyéniségek vagytok!!! Tömeg: Igen. Mi mind egyéniségek vagyunk! Brian: Ti mind különbözőek vagytok! Tömeg: Igen, mi…

  • A A KRITIKA MINT A GÚNY ESZKÖZE, AVAGY MENNYIT ÉR AZ ÍRÓ LELKE?

    Őszinte vallomás az írásról, a kritika szükségtelenségéről, a gúnyról és az emberi természetről Valamikor régen… Jól emlékszem a gyermekkoromra, amikor még én is hittem a csodákban és a mesékben. A világ egy stabil, biztonságos hely, és az idő előrehaladtával egyre jobb lesz. A nyári szünidő hosszú volt, az eső langyos,…

  • VÉGTELEN PILLANAT

    A vonat lassan haladt, a lehúzott ablakokon alig áramlott be levegő, a kocsi belseje olyan volt, mint egy kazán. Az utasok a reggeli hőségtől aléltan újságot, könyvet olvastak, de a többség aludt. Krisztina egy nedves kendővel megtörölte arcát, és kibámult az ablakon. Fogalma sem volt, merre jár a vonat, alig…

  • ÚT A HALHATATLANSÁG FELÉ

    A következő hullám, amely átcsapott felette, ledöntötte a lábáról. Ha nem lett volna dereka köré csavarva a vastag kötél, már régen valahol a zavaros hullámok között hánykolódna tehetetlenül. Miközben az óceán egyre vadabbul dobálta gyilkos tajtékjain a cseppnyi hajót, Oneda Nei Neida roppant büszke volt önnön temérdek eszére, az előrelátására,…

  • SINIVE, A HARC ÖRÖKÖSE

    A gyerekek körben a falak mellett ücsörögtek. A legtöbbjük már tízes éveit taposta, de volt köztük olyan aprócska is, aki még beszélni sem tudott. Áhítatos figyelemmel hallgatták szavaimat, lesték mozdulataimat. A terem estéről estére megtelt, és én nagyon örültem, hogy ilyen sokaknak átadhatom tudományomat. A bemutató a vége felé közeledett.…

  • KEZDET ÉS VÉG

    Talán egy évezred is eltelt azóta, hogy elindult az úton. Mialatt bejárta az Univerzumot, csillagtűz hevítette szívét, óceánok smaragd vize simogatta lelkét. Harcolt élőkkel és holtakkal, szárnyak nélkül repült, gyorsabban, mint a szél. Úgy érezte, megtalálta a Kulcsot, mely az Örökkévalóság ajtaját nyitja. Azt gondolta, már mindent ismer, de úgy…

  • HURRIKÁN

    Louise már fél órája maga mögött hagyta a várost, és egyre fokozódó izgalommal gondolt arra, hogy valószínűleg ő az utolsó, aki talán még ép bőrrel elmenekülhet a hurrikán elől. A hurrikán azonban minden előrejelzésnél gyorsabban közeledett, ezért úgy döntött, a következő leágazásnál észak-nyugat felé letér az autópályáról. Araszolva haladt, és…