Kedvenc zenék

A zene meghatározó fontossággal bír, és teljesen hangulatfüggő, hogy mikor, mit hallgatok. Mondhatnám, hogy mindenevő vagyok, de ez nem teljesen igaz. Szeretem a "komoly" zenét is, Bachot, Vivaldit, Paganinit, de inkább csak fellángolás szinten, rövid ideig hallgatom. Takarítás közben jöhet a dallamosabb, lágyabb zene, Fiesta, Jennifer Lopez, vagy éppen a lendületesebb, ritmikusabb, egy-egy goa, vagy trance. Rendkívüli módon ellazít, pihentet a Dire Straits vagy Edvin Marton.

Viszont csak egyetlen zene képes inspirálni írás közben: a black metal. És itt álljunk meg egy röpke pillanatra, mielőtt téves következtetéseket vonnál le!

Sokan bedőlnek a sztereotípiáknak ezzel a zenével kapcsolatban. Nem vagyok "metálos" a szó szoros értelmében, külsőségekben nem nyilvánul meg. Mielőtt belekezdek egy új történet megírásába, mindig kiválasztom a megfelelő black metal zenét. Ez egyszerűen történik. Hallgatni kezdem a különböző bandák számait, és arra csapok le, amelyiknél az elmémben előbukkannak a történethez passzoló képek. Néha hosszabb időre van szükségem, néha rövidebbre, de egy biztos: a mű hangulatában később azt a zenét tükrözi.
Mondok példát. Amikor a Sárkányvért írtam Nightwish-t kezdtem hallgatni, de a történet előrehaladtával áttértem a Qntalra, majd az Epicára. Az élesszemű olvasók, és akik ismerik ezeket a bandákat, felfedezhetik a hangulatbeli változásokat a történetben. Az Aranypárduc alatt Catamenia volt a nyerő, One With Sorrow, Coldbound, Beyond the Starlight, Calm Before the Storm c. számai. Érdekesség, hogy az Átutazók sc-fi történet, de én az írás alatt mindvégig egy black metal bandát, az Ensiferumot hallgattam, mely a többség szerint a fantasy-re hajaz. Nekem inkább "sci-fis" volt.

Mivel nem tudtam igazi rangsort felállítani a leggyakrabban hallgatott bandák és zenéik között, egyszerűen ABC sorrendben mutatom be őket és a legjobban tetsző számukat. Végül pedig a legjobbnak tartott filmzenéket.

Ace of Base