Mivel kedvenc színészeim és filmjeim összekapcsolódnak, ezért együtt mutatom be őket, további remek alakításukat is megemlítve. Ezen alkotások létrejöttében nem kevés szerepük volt a rendezőknek, zeneszerzőknek, akiket szintén itt említek meg. Sem kronológiai, sem tetszési indexe alapján, de még nézettségi szám szerint sem próbálok sorrendet felállítani. Egyszerűen, ahogy eszembe jutottak keresgélés közben. A bemutatást a japán filmművészet zseniális és meghatározó rendezőjével és egyik remekművével kezdem. Akira Kurosawa nem kifejezetten művészfilmeket készített, hanem inkább kalandfilmeket, melyek előőrsei voltak a nyugati filmgyárakban készített akciófilmeknek. Ezek közül egyik kedvencem az 1954-ben készített A hét szamuráj, mely a világ filmgyártásában legmeghatározóbb alkotásai között foglal helyet.

Ezek után természetesen nem maradhat ki gyermekkorom másik nagy filmélménye az 1960-ban készült A hét mesterlövész sem. Érdekesség, hogy ezt hamarabb láttam, mint Kurosawa alkotását, de amikor összehasonlíthattam a kettőt, a mérleg nyelve a japán film felé billent ki. Aki látta mindkét művet nem fog csodálkozni, hogy tartalmukban szinte pontról pontra megegyeznek.

A hét mesterlövészben láttam először Charles Bronsont , de akkor még nem figyeltem fel rá. Csak később, további filmjeit látva emlékeztem vissza a remek színészre. Kedvenceim között tartom számon jó néhány filmjét. Többek között: A szöktetés, Bosszúvágy, A piszkos tizenkettő, A halál 50 órája...
De egyik sem múlhatja felül a nagy klasszikust, az olasz-amerikai westernt, az 1968-ban készült Volt egyszer egy vadnyugatot.
Ez volt az a film, amelyet 1976-ban egymás után tizennégyszer néztem meg. Csak azért ennyiszer, mert ennyi időre volt prolongálva a helyi moziban, aztán vitték tovább. Amikor véget ért, úgy éreztem magam, mint akiből kiszakítottak egy darabot. Sokak kedvencei a film zenéi, Ennio Morricone mester remekművei.

A szereplőgárda olyan hírességekből állt, mint Claudia Cardinale, Jason Robards és Henry Fonda.
Több filmje közül ( A halál 50 órája, Aranytó, A Midway-i csata) még egy vált igazi kedvencemmé: Nevem senki. Számomra ez a film is a Top 10-ben van Ennio Morricone zenéje, és nem utolsósorban Terence Hill nagyszerű játéka miatt.
 
A színész számtalan filmje közül kedvencem volt még a Kincs, ami nincs, és a Különben dühbe jövünk, melyben Bud Spencerrel nyújtott parádés alakítást. A filmet az a Sergio Leone rendezte, aki nevével olyan alkotásokat fémjelzett, mint pl. vadnyugati filmtrilógiájának az 1964-es Egy maréknyi dollárért, 1965-ös Pár dollárral többért után 1966-ban elkészült A Jó a rossz és a csúf.

Nem véletlen, hogy ennek a filmnek is Morricone mester szerezte a zenéjét, hiszen nélküle már nem is igazi western a western. Ez a film azért is emlékezetes számomra, mert kamaszlányként ekkor szerelmesedtem bele Clint Eastwoodba.
Későbbi filmjei közül kedvenceim még a Kelly hősei, Célkeresztben, rendezései közül pedig az Éjfél a jó és a rossz kertjében és a Millió dolláros bébi.
Sergio Leone másik nagy sikerű masszív alkotása az 1984-ben készült Volt egyszer egy Amerika. Főszerepben Robert de Nirót láthatjuk olyan nagyszerű színészek mellett, mint James Woods és Elizabeth McGovern. Különösebben nem kell őt bemutatnom, hiszen biztosan láttátok a Ronin, A keresztapa, A szarvasvadász, A rettegés foka vagy a Bronxi mese c. filmekben.

Most egy kicsit térjünk át a vígjátékok világára, ahol nem kevesebb kedvencem született. Itt van mindjárt az 1976-ban Ettore Scola által rendezett Csúfak, piszkosak és gonoszak c. film.
Úgy emlékszem, ezt a filmet negyedik alkalommal értettem meg igazán. Sajnos azóta sem tudom megszerezni, pedig egyik legnagyobb filmélményem volt. Viszont szerencsére elérhető a Monthy Python társulat 1979-ben készült, Terry Jones által rendezett gyöngyszeme, a Brian élete.
A film Brian, egy fiatal ács életéről szól, aki véletlenül pont akkor és pont ott élt, ahol Jézus Krisztus. A mára már klasszikussá vált komédia alaphelyzetét Brian anyja foglalja össze: "Ő nem a Messiás, hanem egy nagyon haszontalan fiú!"

Azután itt van Bill Murray két, általam nagyon kedvelt filmje:
az Idétlen időkig, amelyben a számtalan remek szerepe közül szerintem az egyik legjobb alakítását nyújtja...
És a másik: Az ember, aki túl keveset tudott,

Blöff: A 2000-ben Guy Ritchie által rendezett vígjáték-krimivel nehezen barátkoztam meg. Nem volt szerelem az első látásra. Idegesített, mondhatni, bosszantott a film. Aztán másodszorra megéreztem benne valamit.
Harmadszorra pedig besoroltam a kedvenceim közé.
Olyan remek színészekkel fémjelzett film, mint Brad Pitt, Vinnie Jones és Jason Statham.
 
És persze nem maradhat ki sorból az 1998-ban Emir Kusturica rendezte német-jugoszláv-francia vígjáték a Macskajaj. A színészek nevei nem sokat mondanak nekem, játékuk annál inkább. Ez természetesen a rendezőt is dicséri, hiszen ilyen telitalálat karaktereket létrehozni nem kis meló. A slágerré vált film zenéje Dejan Sparavalo, Dr. Nelle Karajlic, Vojislav Aralica tehetségét mutatja.

Eddig csak a férfiakról volt szó, bár jó néhány hölgy is kedvencem a színészek közül, és általuk izgalmas filmjeik is. Sandra Bullockot az 1995-ben készült Hálózat csapdájában c. filmben láttam először. De ezután már figyelemmel kísértem az életútját. Láthattam többek között az Aludj csak én álmodom, Féktelenül, Átkozott boszorkák c. alkotásokban.

Sigourney Weaver egyik nagy sikerű filmje a Gorillák a ködben. Nem titkolom, megkönnyeztem a filmet annak tudatában, hogy megtörtént eseményeken alapult.
A színésznő eszményi alakítást nyújtott az 1995-ös Tökéletes másolatban, ahol partnere Holly Hunter volt. De számomra a legnagyobb kedvencek az Alien filmek. Amikor először láttam a moziban az akkor Nyolcadik utas a halál címen futó első filmjét, kitört a frász. Azóta is, akármikor megnézem, felszökik az adrenalin, pedig tudom jól, mi a történet vége.

Jodie Foster nevéhez filmklasszikusok fűződnek. Úgymint: Taxisofőr, Bárányok hallgatnak, Maverick, Pánikszoba, Légcsavar... Most csak egyet szeretnék kiemelni, melyet nagyon szeretek. Az 1997-ben Robert Zemeckis által rendezett Kapcsolat c. filmet.
Rendkívüli módon megfogott a történet, nemcsak azért, mert a színésznő remek alakítást nyújt, hanem mert az eddig is meglévő érdeklődésemet a csillagászat iránt tovább fokozta.

Linda Hamiltont negyediknek említem, de ez nem azt jelenti, hogy negyedik lenne a sorban. Meglepően jó film volt az 1998-as Nyomkövető, vagy a magyarul Szépség és a szörnyeteg címen futó tv sorozat, melyben Ron Perlmannel játszott együtt.
De nyilván sokak számára a legismertebb mégis az 1984-es James Cameron rendezte Terminátor és az 1991-ben folytatásként elkészült Terminátor 2. marad. Zenéjét Brad Fiedel és John Williams szerezte.

Ha már a science fiction filmeknél tartunk, itt említem meg a számomra kedves filmsorozatokat, melyek a külön-külön is élvezhető részeikkel szereznek örömet. Deep Space Nine, Voyager, Star Gate, Battle Star Galactica... És persze nem utolsó sorban a Star Wars.
A Csillagok háborúját először 1978-ban láttam, és olyannyira felkavart, hogy napokig nem tudtam aludni. Amikor elkészült a második része, a Birodalom visszavág, roppant izgatott voltam, majd ugyanígy a Jedi visszatérnél is. Természetesen a további "folytatásokat" is megnéztem, de a kedvenc mégis az először látott Csillagok háborúja maradt.

Zenéjét az a John Williams szerezte, aki olyan nagyszerű filmeket mondhat magáénak, mint Ryan közlegény megmentése, Schindler listája, Hét év Tibetben, Indiana Jones, Cápa. Ebben a filmben vált ismertté Harrison Ford, aki később számtalan remek filmben "bizonyított".
Az Indiana Jones sorozat, Szárnyas fejvadász, Férfis Játékok, Végveszélyben és az 1993-ban készült A szökevény. Ebben a filmben remek partnere volt Tommy Lee Jones , kinek szinte felsorolhatatlan jobbnál jobb filmje van. Hogy csak néhányat soroljak: Életre halálra, Men in Black, Kettős kockázat Ashley Juddal a főszerepben.

Ha Keanu Reeves kerül szóba, a legtöbb embernek először a Mátrix jut eszébe. Be kell vallanom, ezt a filmet csupán az első része miatt tartom számon a kedvenceim között. Először angolul láttam, és nagyon megfogott a sztori. Később a magyar szinkronnal már kevésbé, de mégis kb. harmincszor néztem meg. Annál nagyobb csalódás volt a második, illetve harmadik része. Ezekre ne vesztegessünk szót!
Keanu Reevesnek van még néhány filmje, amelyek tetszettek. Többek között: Féktelen folyó, Láncreakció, Az ördög ügyvédje, de az egyik legjobb alakítást az 1995-ben készült Pár lépés a mennyország c. filmben nyújtotta.

A színészek közül végül, de nem utolsósorban még egy kedvencet szeretnék megemlíteni! A neve: Orlando Bloom.
Sosem hallottam róla azelőtt, és nem is láttam, míg rá nem vettem magam, hogy megnézzem végre a Gyűrűk urát. Remekül állt neki Legolas szerepe, olyannyira, hogyha most tizenéves lennék, biztosan beleszeretnék.
 
Később láttam másik izgalmas filmjét a 2005-ben Ridley Scott rendezte Mennyei királyságot. Sokan meg fogna róni most ezért, de megkockáztatom a kijelentést, hogy nekem egy fokkal jobban tetszett ez a film, mint a Gyűrűk ura. Ahogy haladt előre a történet egyik meglepetés ért a másik után.
Azóta megnéztem a Gladiátort, a Tróját, és leszámítva a Róma c. filmsorozatot, nem láttam olyan alkotást, amely ennyire megfogott volna.

Denzel Washingtonnak szinte mindegyik filmjét szeretem.
A Pelikán ügyirat, A mandzsúriai jelölt, Philadelphia, A bátrak igazsága, Tűzben edzett férfi... hogy csak néhányat említsek közülük.
Talán a legjobban a Letaszítva c. alkotás fogott meg.

Végezetül szeretnék megemlíteni egy meglepetés filmet!
Meglepetés azért, mert a főszereplő nem tartozik igazán a kedvenceim közé, de ebben a filmben az alakításával felülmúlta önmagát.
A történetben minden a helyén volt, és bár sokak szerint lassan csordogált, azóta is kevés mű képes ennyire lekötni, és elgondolkodtatni.
Ez pedig a 2003-ban Edward Zwick rendezte, Tom Cruise főszereplésével készült új-zélandi-japán-amerikai film: Az utolsó szamuráj.